Az első kék túránk útvonala a 6. számú túra volt, amit vissza irányba, Nagyvázsonytól Badacsonytördemicig tart. A családi nyaralásból egy napot kiszakítva Ábrahámhegyről apósom szállított át minket a 28 kilométerre lévő Nagyvázsonyig. A Kinizsi vár tövében szálltunk ki, majd kis keresgélés után megtaláltuk a pecsételő helyet. A pecséttel minden rendben volt és egész használható mennyiségű tinta volt még a doboz párnáján.

A kék jelzés hamar elhagyja a települést és a Szent Mihály kolostor romjaihoz vezet. Kinizsi Pál földi maradványainak helyet adó gótikus romok mellett érdemes elidőzni pár percet. Egy táblán képek és leírás segít elképzelni régi fényében az épületet. Szép tisztásokkal és erdős részekkel megszakított jól futható szekérút után a következő megálló a Szent Ilona kápolna. A kék jelzésről 20 métert letérve jutottunk el a romokhoz. Táld középkori településének kápolnája igazi gyöngyszem. Nem maradt meg belőle sok, de az erdő által benőtt, 1960-ig felfedezetlen templom maradványai valóban szívhez szólóak.

A Viszont völgy a következő megálló. Az itt található Pálos kolostorromért szintén érdemes vállalni a pár perces kitérőt. A Kinizsi forrás vizét felfogó medence és a kolostor falai szintén középkori épületromok. Itt is akárcsak a többi templom rom esetében informatív, nem túl hosszú táblák tájékoztattak bennünket.

A következő pecsételő hely a Csicsói erdészház. Ha valaki időt szeretne nyerni, akkor ez a hely, ahol megteheti. A 7311-es országút elhagyása után egészen a Hamuházi rétig jó minőségű zúzott köves és földút vezet. Ez bátran futható majdnem sík terep. Értékes perceket nyertünk mi is itt. Az erdészháznál esőház és pecsételő hely. A pecsét rendben, de tinta minimális a párnán. A két pecsételő hely között eltelt idő 1:25 perc és a táv pedig 8,5 km volt.

Tovább indulva Balatonhenye felé találjuk az első igazán megkapó kilátást. A Hamuházi réttől kb. 4km-re míg henyétől 2km-re található dombról szép kilátás nyílik a Balatonra és a medencére. A domb jól futható és kellemes lejtéssel értünk be Balatonhenyére.

A kistelepülés kocsmája mögött található a pecsételő hely. A külön tintapárnával felszerelt pont remek lehetőség a pecsételés mellett egy normális kávé elfogyasztására is. A Csicsói erdészház és Balatonhenye kiskocsmája közötti idő 1:14 a táv 6,4.

Indulás tovább. Balatonhenyét a szőlői felől elhagyva érkeztünk a Vaskapu árok kaptatójához kb 2km után. Ezt megmászva a dombtető már jól futható rész, ahol több lefolyástalan tavacska mellett haladunk el. Információs táblák itt is tájékoztatnak az élővilágról és a tavak kialakulásáról. Újabb 2km után érjük az el az Eötvös kilátót. A kilátóhoz vezető út utolsó pár száz métere kissé vadregényes sűrű cserjés, de máskülönben jól járható. Innen beláthatjuk az egész Káli medencét és a még előttünk álló dombokat. 

Szentbékkállát a szőlői felől közelítjük meg jól járható kellemes úton. A településre beérve annak központjában, a helyi kis söröző/fagyizó teraszán egy régi kerekes kúthoz erősítve találtuk meg a pecsétet. Itt is minden rendben volt. Szentbékkálla-t épphogy elhagyva a Velétei palotaromot érintve vezet az út a kőtengerig. A kőtengerben pedig a Teodóra tanösvény tárlói vezetnek végig.

A kőtenger után a Káli medence szekérútjain jutunk el Mindszentkállára. A települést csak érintve a Láz tető, Köves hegy, Kopasz hegy által körülölelt szőlősben vezet az út. Számunkra ez volt az út mélypontja. Az egyre zordabbá váló szekérút, előbb csalánosnak, majd pedig szinte áthatolhatatlan cserjésnek adta át a helyet. A turista jelzések egytől, egyik szürkére lefestve. Ha nem lett volna nálunk GPS, akkor teljesen biztos, hogy eltévedünk. Könnyen lehet, hogy más utat kapott a kéktúra és mi voltunk figyelmetlenek, de a GPS-es turista térkép és a kéktúra pecsételő füzet is ezt az utat javasolta (utóbb kiderült valóban más lett az útvonal, erről a kéktúra hivatalos honlapján lehet tájékozódni). A Láz tető keleti oldalát ez a cserjés nehezítette, míg a nyugati oldal szőlőin sem volt könnyebb átvergődni. A jelzések itt is lefestve a helyi rosszabb indulatú szőlősgazdák pedig táblákkal és rögtönzött útakadályokkal próbálták erejét venni a túrázásnak. Teljesen elcsigázva és dühösen értünk a Csobánc lábához az országútra. A déli melegben másztuk meg a Csobáncot a Tapolcai medence felőli oldalon.

Egy rövid embermagasságú csalánost kivéve a szó szoros értelmében semmi árnyék nem volt a dombon. A melegtől megkukulva nem sok kedvünk volt gyönyörködni a panorámában. A Csobáncról meredeken ereszkedő apró kavicsos ösvény kimondottan csúszós ezért érdemes inkább lassabban haladni rajta. Árnyék ezen az oldalon sincs. Nem is a táv és a szintkülönbség, hanem a meleg viselt meg bennünket. A káptalantóti presszó borsos árai pedig tovább feszítették a húrt. De a pecsét itt is megvolt. A két pecsételő hely közti idő 3:29 perc és a táv 14,3 kilométer.

Káptalantótit elhagyva továbbra is borzasztó melegben haladtunk a Gulács domb felé. Itt sajnos az út első 2 kilométere az aszfaltos országúton vezet. Látnivaló kevés, forróság viszont annál több. Enyhülést a Gulács domb lábainál elterülő Veltner erdőben találtunk. A jól jelzett úton, szép erdőben és a várva várt hűvösben sétálhattunk. Futni természetesen lehetett volna, hiszen a terep egyszerű volt, de erre kedve már nem volt senkinek. Ahogy arra sem, hogy a kék túra nyomvonaláról letérve rövid kaptató után gyönyörködjünk a Gulácsról kínálkozó kilátásban. A kitérőt nem vállalva a Badacsonyra tartogattuk erőinket.

A Veltner erdőből kiérve szépen rendezett szőlősön keresztül vezetett az út a Badacsonyra. Árnyék ugyan itt sem volt, de a késő délutáni nap már jóval elviselhetőbbnek bizonyult.

Rövid erdős emelkedő után értünk el a Kőkapuhoz. A meredek kaptató lábánál lévő táblát érdemes komolyan venni, ami az 520 méterre lévő Kisfaludy kilátóhoz 18 perces menetidőt jósolt. A kőkerítés mellett vezető meredek út, majd a szintén meredek erdős, fagyökeres emelkedő megpróbálja az embert. A végén azonban valóban ott van a kilátó, ahonnan tiszta időben végig lehet követni aznapi utunkat egészen a Kab-hegyig.

Készüljünk fel rá, hogy a kék túra jelzése körbe visz a Badacsony lapos tetején és érinti a Balatonra tekintő kilátó pontokat. Előbb a Páholykő kilátóhelyről, majd pedig a Ranolder kereszt mellől gyönyörködtünk a délutáni Balaton panorámájában.

A Bujdosók lépcsője meredeken ereszkedik Badacsonytördemic felé. A meredeket pedig szó szerint kell érteni. Badacsonytördemicen a vasútállomás épületében kell keresni a pecsétet. A jegykiadás szünetel, de a váróban ott volt a pecsét és bőségesen tintázott párna. Az utolsó pecsétet kisfiunk, Álmos tette a kéktúra füzetbe.

Ezzel véget ért első kék túránk. Az utolsó szakasz 3:19 és 11,6 kilométer volt. Összes idő a Polar szerint: 12:44 óra; táv 49,9 kilométer, teljes emelkedés 1713 m míg süllyedés -1851 m.

Tanulságok a 6. számú túrával kapcsolatban:

1. Akármerről is indulunk útnak dél vagy a kora délután a Káli medencében fog érni bennünket (hacsak nem futjuk végig az utat). Tehát meleg lesz. Ez a szőlőnek jó, de az embernek kevésbé. Érdemes erre készülni.
2. A Badacsony felől indulni talán azért célszerűbb, mert onnan már fokozatosan lejt a terep.
3. Mindszentkálla és Káptalantóti között érdemes tájékozódni a kéktúra útvonaláról. Amin mi mentünk elvileg jó volt (füzet és GPS szerinti), akkor nagyon vadregényesre kell készülni.
4. A falusi kocsmák, ahol a bélyegző van, szemtelenül magas áron kínálják a frissítőket. Őszintén szólva, nehéz elhinnem, hogy a kocsmában iszogató öreg bútordarabok is 350-400 forintért kapnák a sört. Nekem úgy tűnt, hogy van egy helyi tarifa és vele párhuzamosan egy turista ár. Természetesen ez egy roppant szubjektív észrevétel. Ezzel együtt lehet, hogy nem így van, de bennem mégis kétségek támadtak.